Túlélni, vagy belehalni? Napokig zokogni, csokit majszolni, bánkódni, visszaolvasni az üzeneteket, pizsiben lenni egész nap, magadba fordulni, a régi időkre emlékezni, felidézni a múltat,
VAGY: felállni, keresni valamit ami leköt, hobbik után kutatni, lemenni az edzőterembe, egészségesen étkezni, sírni ha kell, de nem elengedni magad.
Aláírom, hogy kellenek a depizős napok, mikor csokit majszolsz, és ki nem mozdulsz az ágyból, kell az ilyen is ,hogy utána újult erővel vághass bele az utadba. Hát én most ilyen napokon vagyok túl: 3 depis, csoki majszolós, boldogtalan, sírós nap után. Utáltam. Utáltam magam, hogy nem vagyok erős, hogy miért nem bírok felállni és mosolyogni?! A helyzet, hogy túl szigorú voltam magammal. Van ,hogy minden eddigi dolgot darabokra kell törni, hogy utána újra építhess egy sokkal strapabíróbb, nagyobb, szebb várat, amit aztán mindenki csodálhat.
Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt ,hogy ne féld kimondani azt, amit szeretnél. Ha nem működik engedd el, ha boldogtalan vagy lépj, még akkor is ha a gödörbe lépsz ezzel együtt.
Jogod van azt az életet élni, amit szeretnél. Ne mástól várd a boldogságod, hanem magadtól.
Ezek jegyében én is léptem, kiléptem a komfortzónából és most nagyon nagyon egyedül vagyok, utálom. Fáj a szívem, sőt vérzik, sőt darabokra hulott szét, de egy nap 20* ilyen erősen és boldogan visszaemlékezve azt fogom mondani, hogy Szép volt, megérte!
Az ilyen témában két találó idézete ismerek, az egyik a Bibliából, másik Oravecz Nórától származik:D
–
Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.
Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje van az ültetvény kiszaggatásának.
Ideje van az ölésnek, és ideje van a gyógyításnak; ideje van a rombolásnak, és ideje van az építésnek.
Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak, és ideje van a táncolásnak.
Ideje van a kövek szétszórásának, és ideje van a kövek összegyűjtésének; ideje van az ölelésnek, és ideje van az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek, és ideje van az elvesztésnek; ideje van a megőrzésnek, és ideje van az eldobásnak.
Ideje van a szaggatásnak, és ideje van a megvarrásnak; ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlöletnek; ideje van a harcnak, és ideje van a békességnek.
“Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent, vagy nemet, lépj ki, vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak – ha kell darabokra -, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni, ha elalszik tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod, támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni – de leginkább merj önmagad lenni. Az, aki elégedett, boldog, hiszen minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az legyen.” /Oravecz Nóra/
Nekem ez a két idézet szokott segíteni, mindennek eljön egyszer az ideje, amikortól már nem szolgál bennünket, és ha nem szolgál bennünket ,miért maradjon?? Majd jön sokkal, de sokkal jobb is?
Véleményem szerint az első napokban igenis sírni kell, igenis el kell engedni azokat az emlékeket, össze kell törni újra és újra, át kell élni a legjobb és a legrosszabb pillanatokat, mert utána egy nap, sokkal erősebben fogsz felébredni, egy teljesen más ember leszel, és az lesz az első nap, az a nap, amikor újra kezdhetsz mindent.
Mikor megújulva boldogan, mosolyogva tudsz újra élni, és magadból a maximumot kihozni.Fel a fejjel, puszi! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: